Manapság mindenütt hallhatjuk a pozitív gondolkodás fontosságát. Egyre több ember keresi azt a belső hozzáállást, amit segítségül lehet hívni, hogy az életüket szebb, jobb mederbe tudják terelni. A pozitív gondolkodás leginkább egy teljesebb, megfelelőbb, gazdag élet megteremtését, az életünk újraalkotását jelenti, ami nem más, mint az önhipnózis gyakorlása.
A hipnózis rövid története
A hipnózis, önhipnózis minden gyógymód közül a legrégebbi az emberiség történetében. A hipnotikus folyamat minden ismert primitív kultúra vallási vagy gyógyító tevékenységében megjelent és fontos szerepet játszott. Sámánok, táltosok, gyógyítók, vallási papok, papnők. Minden kultúrában ismerték a hipnotikus állapotokat. Segítségével kapcsolatba léptek a természet erőivel és gyógyításra, fejlődésre használták.
Az egyiptomi hipnotikus eljárások az antropológusok kutatásai szerint, igen hasonlóak voltak a ma használtakhoz. A görögök hipnotikus technikákat használtak, amik segítségével kapcsolatba léptek az orákulumokkal. A sámánokról, táltosokról nem is beszélve, akik hipnotikus állapotban a túlvilágba tettek utazásokat. Mindenki hallott már az indián sámán beavatási szertartások személyiség formáló hatásairól, vagy a pörgő dervisek eksztatikus transzállapotairól. Szóval tényleg hosszú a sora azoknak az ősi hagyományoknak, amik a hipnózist, önhipnózist tradicionálisan használják mind a gyógyításban, mind a személyiség fejlődésében, illetve a spiritualitás megtapasztalásában.
A Biblia feljegyzett gyógyítási módszerei: az ima és a kézrátétel voltak. Az ima, a szavak ereje, ami a hit szavakban történő megerősítését jelentette, valószínűleg hipnotikus állapot létrehozásával. A középkorban a Biblia irány mutatása által ez a fajta gyógyítás a papok és királyok egyik fő titulusává vált. Ebben az időben elszaporodtak a hipnózissal gyógyítók és a kuruzslók. A XV. század környékén kezdett divatossá válni az az elképzelés, hogy a világegyetem csupa mágneses erőből áll. Az akkori logika szerint a hipnotikus állapot, melynek gyógyító hatását elfogadták, mágneses erővel idézhető elő. Úgy gondolták tehát, hogy minden betegség gyógyítható mágnesek hozzáértő alkalmazásával.
Az „állati magnetizmus” vagyis a mesmerizmus
Itt indult az „állati magnetizmus” Franz Mesmer elmélete, ami a XVIII. században rengeteg követőre talált. Ezt az elméletet tekintjük a választóvonalnak, ami ketté bontja a hipnózis útját a tudomány előtti és a tudományos alkalmazásra. Mesmer hisztériásokkal foglalkozott. A szuggesztiót a személyes kisugárzásával és hatalmas mágnes rudak megfogatásával igyekezett létrehozni. A „mesmerizmust” végül a Francia Királyi Akadémia szélhámosságnak ítélte, ennek ellenére a „mesmerizmus” hamarosan az egész világon elterjedt.
1814 -ben Párizsban Faria abbé egy indiai orvos-pap 50 embert hipnotizált egyszerre. Ő tagadta a mágnesesség szerepét a hipnózis létrejöttében. Az eredményeket a gyógyító és a páciens közös hitének és együttműködésének tulajdonította. A hipnózis hatását lélektani okokkal magyarázta.
Az 1800-as évek második felében James Braid újravizsgálta Mesmer munkáit és a görög hüpnoszisz (alvás) után hipnózisnak nevezte el a jelenséget. A következő meghatározó történés a Nancy Iskola egyik orvoskutatójának a nevéhez köthető. Ő volt Jaques Liebeault. 12 ezernél is több beteget kezelt hipnózissal és a fő kijelentése meghatározta a hipnózis további útját.
” A szuggesztió és az arra való fogékonyság a mindennapi lét közönséges része. Szinte minden normális ember hipnotizálható, maga a jelenség pedig természetes és egészséges.
Az önhipnózis rövid története
„Az önhipnózis azt a tudatot nyújtja, hogy az ember önmaga orvosa lehet. Az egyénben újfajta felelősségérzet alakul ki a saját egészségével szemben. Az a tudat, hogy magunk teremtjük önmagunk betegségét, s hogy meg is gyógyíthatjuk azt, forradalmasítja saját közérzetünkhöz fűződő viszonyunkat.” (Richard Shames- Chuck Sterin Hipnózis-önhipnózis)
Önhipnózisnak azt nevezzük, amikor a hipnózis alanya maga irányítja a folyamatot. Valójában a különböző technikák segítségével mi magunk hozzuk létre a hipnotikus tudat állapotot. Így mindig önhipnózist végzünk függetlenül attól, hogy ki vezeti a folyamatot. A tudatos autóhipnózist az 1900- as évek elején a francia Emile Coué népszerűsítette a híres jelmondatával: „Napról-napra, minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam.” És elérkeztünk ezzel a Hosé Silva -féle agykontroll tréninghez, ami tulajdonképpen Coué technikájának a tovább gondolt és kidolgozott változata.
Következő fontos állomás az Autogén Tréning, ami az önszuggesztiónak egy igen magas fokára vezeti el a gyakorlót, és hatalmas változásokat, lelki egyensúlyt idéz elő. Ez a tréning a német J.H. Schultz nevéhez fűződik. A kísérletek bebizonyították, hogy a folyamat alatt valóban történnek a fizikai testben változások, pl.: a vércukor szintben, a vérnyomásban, a fehérvérsejt számban. Különböző mérések segítségével arra lehet következtetni, hogy azoknál akik huzamosabb ideje végeznek önhipnózist, azoknál észrevehető jótékony változásokat lehet mérni. Az önszuggesztióra alapuló technikák a mai napig rohamosan sokasodnak, fejlődnek. Ide tartozik az NLP, a biofeedback, mindenféle modern vezetett meditáció, és tulajdonképpen leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy az epigenetika nagyon új tudománya is ezzel foglalkozik.
A Tao Csikung és az önhipnózis
A Tao Csikung a keleti hagyományos orvosláson alapul, ugyanakkor mint a legtöbb spirituális, keleti hagyomány itt is nagyon fontos a saját, belső élmény és a módosult tudat állapot létrejötte. Ezért a gyakorlatokat olyan mély befelé figyeléssel végezzük, ami alatt a testünk hipnotikus tudat állapotba kerül. Ehhez az állapothoz hozzá tesszük az önmagunkra irányított belső mosolygást. Ez az önszuggesztió egy különleges módja, ami által a negatív érzések pozitívvá alakulása szinte észrevétlenül és természeten történik meg. Hasonlóan mint az autogén tréningben folyamatosan kapcsolatot teremtünk a különböző testrészeinkkel, szerveinkkel. Mind a két technikánál a szervezet egy olyan nyugalmi állapotba kerül, ahol a hormon válaszok optimalizálódnak, beindítják az öngyógyító folyamatokat. Az érzéseink és a gondolataink kitisztulnak, megtaláljuk a belső stabilitásunkat, tudatosságot. A rendszeres gyakorlással végül Cuoé jelmondatát is magunkénak mondhatjuk: „Napról-napra, minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam.”
A Tao Csikung gyakorlásával minden belső átalakulásunk segíti a pozitív életszemlélet kialakulását. Megmutatja számunkra a valós lehetőségeinket, tudásunkat, bölcsességünket és ezeken keresztül segít az életünket a számunkra legmegfelelőbb irányba terelni.
A taoisták több ezeréve már gyakorolták az önszuggesszíót, és most nekünk is lehetőségünk van ennek az ősi tradiciónak a segítségével kialakítani saját egészségünket, gazdagságunkat és hosszú békés életünket.